Budapest éghajlata a mérsékelt övre jellemzőkkel rendelkezik, kontinentális jellegű, amelyet enyhe óceáni és mediterrán hatások színesítenek, így egy összetett, változatos időjárási rendszert alkot. A város földrajzi elhelyezkedése a Kárpát-medencében, a Duna menti fekvése, valamint a domborzati különbségek Budán és Pesten egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy az éghajlati viszonyok egyszerre legyenek tipikusak és egyediek. Az időjárás évszakos ritmusa, a mikroklímák sokfélesége és az éghajlatváltozás modern kori hatásai mind olyan tényezők, amelyek Budapest éghajlatát izgalmas témává teszik a földrajzi és meteorológiai szempontok iránt érdeklődők számára.
Budapest éghajlata a mérsékelt övi kontinentális típusba sorolható, amelyet a szárazföldi légtömegek dominanciája jellemez, de a nyugati óceáni és a déli mediterrán légáramlatok időnként módosítanak rajta. Az éves középhőmérséklet 11-12 °C körül mozog, ami a mérsékelt övre jellemző átmeneti zónát tükrözi, de a szezonális ingadozások jelentős amplitúdót mutatnak. A nyarak melegek és gyakran forróak, a júliusi átlaghőmérséklet 22-25 °C között alakul, és nem ritkák a 30 °C feletti hőhullámok, különösen júliusban és augusztusban. Ezzel szemben a telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet -1 és 2 °C között ingadozik, de a hidegfrontok hatására akár -10 °C alatti értékek is előfordulhatnak, főként az éjszakai órákban.
A csapadék eloszlása Budapesten viszonylag egyenletes, az éves mennyiség 500-600 mm körül mozog, ami a kontinentális éghajlatra jellemző mérsékelt értéket jelent. Azonban a csapadék időbeli eloszlása nem teljesen kiegyenlített: a tavaszi és nyári hónapokban – különösen májustól júliusig – a záporok és zivatarok gyakoribbak, gyakran heves felhőszakadásokkal kísérve. A téli csapadék többnyire hó formájában hullik, bár a havazás mennyisége évről évre változó, és az utóbbi évtizedekben a melegedő telek miatt egyre gyakrabban eső váltja fel. Az őszi hónapok – szeptember és október – általában szárazabbak, de a ködös, párás időjárás ekkor kezd dominánssá válni, különösen a Duna menti alacsonyabb területeken.
A csapadékot befolyásolja a Kárpát-medence zárt jellege is, amely részben korlátozza a légáramlásokat. A környező hegységek – például a Kárpátok és a Dunántúli-középhegység – árnyékoló hatása miatt Budapest bizonyos mértékig védett a nagy mennyiségű csapadékot hozó atlanti ciklonoktól, ugyanakkor a medence mélyebb fekvése miatt a helyi nedvesség könnyen megrekedhet, ami a páratartalom növekedéséhez vezet. Ez a hatás különösen télen érezhető, amikor a hideg, nedves levegő megül a város felett, hosszantartó ködöket eredményezve.
Budapest éghajlatát nem lehet egységes egészként kezelni, hiszen a város mikroklímáját a domborzati viszonyok és a Duna jelenléte erőteljesen befolyásolja. Budán, a magasabban fekvő területeken – például a Budai-hegység dombjain, mint a János-hegy vagy a Gellért-hegy – a hőmérséklet általában 1-2 °C-kal alacsonyabb, mint Pest sík vidékén. Ez a különbség a magassági gradiens következménye, amely szerint 100 méterenként körülbelül 0,6 °C-kal csökken a hőmérséklet. Emellett a budai dombok széljárása élénkebb, hiszen a magasabb területeken a légmozgások kevésbé akadályozottak, mint a sík Pest sűrűn beépített utcáin. A szél különösen a téli hónapokban jelentős, amikor a hideg északnyugati áramlatok a dombok lejtőin felerősödnek.
Pest ezzel szemben a Nagyalföld peremén elhelyezkedő sík területként más mikroklímát mutat. A nyílt terepen a szél szabadabban mozog, de a sűrű beépítettség – különösen a belvárosi részeken – hősziget-jelenséget hoz létre, ami nyáron akár 3-5 °C-kal is megemelheti a helyi hőmérsékletet a külvárosi vagy budai területekhez képest. A betondzsungel hőtároló hatása miatt Pest belvárosában a nyári éjszakák is melegek maradnak, míg Budán a zöldterületek és erdők hűsítő hatása érezhetőbb. Télen a sík területen a hideg levegő könnyebben megül, ami a köd kialakulását segíti elő, különösen a Duna közelében.
A Duna kulcsszerepet játszik a város mikroklímájának alakításában. A folyó menti területeken a páratartalom magasabb, mivel a vízfelület párolgása folyamatosan nedvességet juttat a levegőbe. Ez nyáron enyhíti a hőséget, hiszen a párolgás hűtő hatású, és a Duna menti szellő – bár nem erős – kellemesebbé teheti a forró napokat. Télen azonban ugyanez a magas páratartalom felerősíti a ködös időjárást, és a hideg levegővel keveredve csípős, nyirkos érzetet kelt. A folyó emellett a szmogproblémákra is hatással van: Pest belvárosi részein, ahol a közlekedés és a fűtés miatt a légszennyezés koncentráltabb, a Duna által megrekedt nedvesség csapdába ejtheti a szennyező anyagokat, különösen szélcsendes téli napokon, amikor az inverzió jelensége is felerősödik.
A globális éghajlatváltozás Budapest időjárási viszonyait is egyre inkább befolyásolja, és az utóbbi évtizedekben egyértelmű jelei mutatkoznak ennek a folyamatnak. A hőmérsékleti szélsőségek gyakoribbá váltak: a nyarak forróbbak, a telek pedig enyhébbek lettek az elmúlt 50-60 év átlagához képest. Például a 2000-es évek óta a 35 °C feletti hőhullámok száma jelentősen megnőtt, és a 2019-es nyár rekordokat döntött a tartós hőség tekintetében. Ezzel párhuzamosan a téli fagyok intenzitása csökkent, és a hóval borított napok száma is visszaesett, ami a kontinentális éghajlat enyhülésére utal.
A csapadék eloszlása szintén kiszámíthatatlanabbá vált. Míg az éves mennyiség nem mutat drasztikus eltérést, a csapadék időbeli megoszlása szélsőségesebb: a tavaszi és nyári felhőszakadások intenzívebbek, gyakran villámárvizeket okoznak, különösen Pest alacsonyabb fekvésű részein, ahol a csatornarendszer nehezen birkózik meg a hirtelen lezúduló vízzel. Ugyanakkor a száraz időszakok – különösen az őszi és téli hónapokban – hosszabbak lettek, ami a talaj kiszáradását és a zöldterületek stresszét okozza.
A Duna vízszintjének ingadozása az éghajlatváltozás egyik leglátványosabb helyi következménye. A 2018-as rekordalacsony vízállás – amely során a folyó szintje Budapestnél 51 cm-re csökkent – az extrém szárazság és a felsőbb vízgyűjtő területeken elmaradó csapadék eredménye volt, míg a 2013-as rekordmagas vízállás (891 cm) a heves tavaszi esőzések és a gyors hóolvadás következményeként alakult ki. Ezek az ingadozások nemcsak a hajózásra és a vízgazdálkodásra hatnak, hanem a folyó menti ökoszisztémára is, hiszen a szélsőséges vízszintek megzavarják a természetes élőhelyeket.
Budapest éghajlati viszonyai szoros összefüggésben állnak a város földrajzi adottságaival és emberi környezetével. A Kárpát-medence zárt jellege és a Duna jelenléte egyedi mikroklímát teremt, amelyet a domborzati kontrasztok tovább árnyalnak. A kontinentális éghajlat szezonális ritmusa – a meleg nyarak és hideg telek – évszázadok óta meghatározza a város lakóinak életét, míg a modern kor kihívásai, mint a szmog vagy az éghajlatváltozás, új problémákat hoznak felszínre. Pest belvárosában a légszennyezés és a hősziget-jelenség, Budán a széljárás és a hűvösebb klíma, a Duna mentén pedig a páratartalom és a köd mind olyan tényezők, amelyek Budapest éghajlatát sokszínűvé és dinamikussá teszik.
Az éghajlatváltozás hatásai további figyelmet igényelnek a jövőben: a város zöldterületeinek növelése, a Duna menti védelem erősítése és a fenntartható városfejlesztés mind olyan lépések, amelyek segíthetnek alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez. Budapest éghajlata így nem csupán természeti adottság, hanem egy folyamatosan formálódó rendszer, amely a geográfia, a meteorológia és az emberi tevékenység metszéspontjában áll.